Történetek
A Molnár család generációs története a Vízügyi Igazgatóságoknál és Mosonmagyaróváron, a Lajta- Zsilipnél.
Mosonmagyaróvár - 2020.07.21.
Mosonmagyaróváron, a Lajta-zsilipnél harmadik generáció óta a Molnár család látja el a gátőri feladatokat.
Első generáció; Nagyszülők:
Nagyapa, id. Molnár Nándor született Rábakecöl (1897-1967)
Nagyanya, Németh Irén született Agyagos (1899-2002)
Agyagosból, ahol a Rába Szabályozó Társulatnál az Ikván volt csatornaőr és kubikus 1930-ban költöztek áthelyezés útján Magyaróvárra a Lajta gátőrházhoz. A Szigetközi Ármentesítő Társulat, majd az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság munkatársa lett. Először munkafelügyelőként dolgozott, majd gátőr lett 1961-ig. A 31 éves, Lajtán eltöltött tevékenysége alatt nagy tiszteletben és megbecsülésben volt része, hiszen abban az időben a gátőrt a városi elől járókkal, orvosokkal tekintették egyenrangúnak. Sümegi Mihály szakaszmérnökért lovas kocsival ment az állomásra, s a szakaszt is lovas kocsival, vagy gyalog járták végig.
- 1945-ben, a második világháborút követően a család, a gyerekek bevonásával segített zsilip hídszerkezetének átépítésében, megerősítésében.
- 1947. 03.19. az eddigi legnagyobb jeges ár tette próbára a Lajtán készültséget ellátó védelmi szolgálatot.
Második generáció; Szülők:
Édesapa, id. Molnár Márton született Agyagos (1930.05.05.)
Édesanya, Pinke Gizella született Magyaróvár (1939.03.11.)
Édesapa Mosonmagyaróváron, a Lajtán segédmunkásként kezdete vízügyi tevékenységét, majd 1957-1961-ig gátőr lett a Dunán, a rajkai gátőrháznál. A nagyapa nyugdíjazása után 1961-ben az édesapa lett a gátőr Mosonmagyaróváron, a Lajta-Zsilipnél és 1990-ig, nyugdíjazásáig itt végezte a zsilipkezelési és vízkormányzási feladatokat a kiváló dolgozó címmel kitűntetett gátőr. A 29 éves, Lajtán eltöltött tevékenysége alatt szocialista brigádvezetőként, munkavezetőként, is jelentős szerepet vállalt, valamint jó kapcsolatot alakított ki a hivatalokkal, társ szervezetekkel is. Helyt állt az árvízi szolgálatok terén a Tiszán, a Dunán, a Rábán és a Lajtán is.
- 1965 júliusában a dunai árvízvédelemért az árvízvédelmi kormánybiztostól érdemérmet kapott.
- 1965. 315 cm-rel az Ő gátőri szolgálata alatt érte el a folyó a legnagyobb árvízi értéket.
- 1966-ban a Lajtán 3 hónap hosszan elhúzódó árvízben
- 1986.05.01. kiváló munkáért Kovács Antal államtitkártól, az Országos Vízügyi Hivatal elnökétől kapott elismerést.
- 1990. 11.01-én a nagy Dunai árvíz 25. évfordulójára az árvízvédelemben végzett kiemelkedő munkáért elismerést kapott a helyettes államtitkártól.
- 2020.07.10-én hosszan tartó súlyos betegség után szolgálata végérvényesen lejárt, a jó Isten magához szólította Őt.
Harmadik generáció; Jelenleg:
Név: Molnár Márton
Születési hely, idő: Mosonmagyaróvár, 1966.07.08.
Anyja neve: Pinke Gizella
Munkahelye: Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Szigetközi Szakaszmérnökség
Beosztása: Gátőr
Foglalkoztatási jogviszony kezdete: 1990.05.01.Édesapja nyugdíjazása után, 1990 óta van a Vízügyi Igazgatóság Szigetközi Szakaszmérnökség alkalmazásában Mosonmagyaróváron, a Lajtán, mint gátőr, s nyugdíjazásig itt kíván maradni és továbbra is ellátni a zsilipkezelési, vízgazdálkodási és gátőri teendőket. Lelkiismeretesen látja el feladatát a mindennapok, valamint az árvízi készültségek alkalmával. A speciális helyi adottságok miatt szinte napi kapcsolatban áll a társ szervezetekkel, önkormányzati intézményekkel, vízi társulatokkal, egyesületekkel, magán személyekkel. Munkája során folyamatosan részt vesz a közfoglalkoztatási program eredményes végrehajtásában. Nagy érdeklődéssel, követte nyomon a Lajta-zsilip és a Malom-csatorna rehabilitációs, fejlesztési munkáinak menetét, az átépítés folyamatát.
Mosonmagyaróváron, a Lajta-Zsilipnél immár 90 éve, 1930-tól folyamatosan, már harmadik generáció óta a Molnár család látja el a gátőri, valamint részben a gátőrfeleségi teendőket és képviseli a Vízügyi Igazgatóságot mindennapi munkája során. A család jelenlétével, tevékenységével komoly tekintélyt szerzett a városban és a Lajta menti településeken, önkormányzati hivatalokban. Ennek következtében a köznyelven ma is sokan Molnár-zsilipnek nevezik a létesítményt.
A Molnár család vízügyi elhivatottságának, példátlan életpályájának, jelenlegi, valamint jövőbeli gátőri szolgálatának elismeréséül tisztelettel javaslom Mosonmagyaróváron, a Lajta-Zsilipnél egy emléktábla elhelyezését, valamint ha lehetőség van rá, a duzzasztó elnevezését Molnár-Lajta zsilip, vagy Molnár-Lajta duzzasztó névre.
A műtárgy hűen tükrözné, és méltán állítana emléket a vízügyi szolgálat szépségére, a szakma generációkon átívelő szeretetére, az emberiség a természet, a víz, és az élővilág szeretetére, tiszteletben tartására.
A Molnár család egyéb Vízügyi Igazgatósági munkakapcsolata.
Nagyapja, id. Molnár Nándor
- nagyapja: révész a Rábán Rábakecölnél.
- édesapja: révész a Rábán Nicken.
- testvére: Molnár József született 1894. gátőr a Rábán.
- fia: József született 1922. gátőr Nicken.
- testvére: Molnár Lajos született 1904. gátőr Vágon.
- sógora: Boros István gátőr Rábcakapin.
- unokája: Kovács István született 1950. a szegedi vízügynél mérnök.
- unokája: Gál Dezső vízügyi mérnők Balatonfüreden.
- felesége: Vörösmarty Éva vízügyi mérnök Balatonfüreden.
- fia: Molnár Endre (elhunyt) a Makói Vízgazdálkodási Társulatnál volt mérnök.
